Az alacsonyabb Perceptuális következtetés gyakori jelei
Az alacsonyabb Perceptuális következtetés (PkI) kétféle helyzetben járhat nagyobb terheléssel: a formák és elrendezések összeállításakor, illetve az ábrákból kiolvasható szabályok felismerésekor.
- Amikor egy alak iránya megváltozik, több idő kell annak eldöntéséhez, hogy ugyanarról a formáról van-e szó.
- Nehezebb lehet részekből fejben felépíteni a kész alakot.
- A minta és a munka közbeni állapot összevetésekor könnyebben elveszhet a megfeleltetés.
- Szavak nélkül adott szabályt nehezebb több ábrából felismerni.
- Ha sok szabálylehetőség merül fel, nehezebb követni, melyiket ellenőrizted már.
A terhelést nem önmagában az ábra látása növeli, hanem az, hogy az irányt, helyet, rész–egész viszonyt és szabályjelölteket fejben kell tartani, átalakítani és kikövetkeztetni. Ha az irányokat egységesen jelölik, a viszonyokat megnevezik, a köztes állapot látható marad, vagy valódi tárgyat lehet mozgatni, ugyanaz a feladat könnyebben elvégezhető.
A PkI-n belül külön olvasd a formát, az elrendezést és a szabályfelismerést
A magyar WAIS-IV Perceptuális következtetés indexe (PkI) kockákból összeállított mintát, ábrák szabályainak felismerését és részekből felépíthető alakok kezelését kérő részfeladatokat is tartalmaz. Ezek nem pontosan ugyanazt a feldolgozást mérik. Az indexek felépítését a WAIS-indexekről szóló cikk mutatja be.
- Forma és elrendezés kezelése: a kockákból mintát összeállító és az alakok részekre bontását, majd összeillesztését kérő részfeladatokban a formák irányát és helyét kell átalakítani, a részekből egészet építeni.
- Szabályfelismerés: a mátrixkövetkeztetési feladatformában több ábrát kell összevetni, kapcsolatot vagy szabályt találni, majd kiválasztani a választ.
Az előbbi főként a téri-vizuális feldolgozást (Gv), az utóbbi a fluid következtetést (Gf) használja. Ezért alacsonyabb PkI-nél nem egyetlen „nem verbális képességként” kell kezelni az eredményt, hanem azt kell megnézni, a formák és elrendezések kezelése vagy a szabályok felismerése közben nagyobb-e a terhelés.
Ez nem azt jelenti, hogy a PkI-ből saját Gf- és Gv-pontszámot lehet kiszámítani. A részfeladatok különbségei arra valók, hogy a terhelés típusát és a kipróbálandó megoldást pontosabban el lehessen különíteni. Az amerikai WAIS-5 a két területet külön fő indexben kezeli; a változásokat a WAIS-IV és WAIS-5 összehasonlítása mutatja be.
A BrainTypeIQ a fluid következtetést és a téri-vizuális feldolgozást külön mutatja. Így látható, hogy a formák és elrendezések kezelése vagy a szabályfelismerés eredménye relatíve alacsonyabb-e, és melyik megoldást érdemes először kipróbálni.
Megterhelő helyzetek és a terhelés csökkentésének módjai
A közös megoldás az, hogy a fejben kezelt viszonyokat, köztes állapotokat és műveleti sorrendet szavakkal, lépésekre bontva, jelölésekkel vagy valódi tárgyak segítségével is meg lehessen jeleníteni.
| Terhelés típusa | Munkahelyen vagy tanulásban gyakori helyzet | A terhelést csökkentő változtatás |
|---|---|---|
| Irány és hely | Rajz és valódi tárgy, kiterített ábra vagy más szögből mutatott kép összevetése | Papír vagy tárgy elforgatása, irányt jelző nyilak és bal–jobb, fent–lent alapirány felírása |
| Rész és egész | Összeállítás kész ábra alapján, test vagy metszet elképzelése | Az elemek ideiglenes elhelyezése, a kész forma körvonalának és a köztes állapotnak a megőrzése |
| Minta összevetése | A minta és a munka közbeni állapot ismételt összehasonlítása | A két kép egymás mellé helyezése és azonos számok használata a megfelelő részeknél |
| Kimondatlan szabály | Több ábrából vagy táblázatból közös szabály keresése | A szabályjelöltek rövid felírása, egyenkénti ellenőrzése és elvetése |
| Több művelet | Soklépéses összeállítás vagy ábraolvasás | Minden lépés külön sorba írása és a befejezett művelet megjelölése |
Szavak használatakor nem hosszú magyarázat kell, hanem csak a szükséges viszony és művelet rögzítése: például „bal szél”, „90 fokkal az óramutató járásával megegyezően”, „a piros oldal felül”, „A és B egyforma hosszú”.
Ugyanazt a feladatot viszonynevekkel, számozott lépésekkel, tárgyak mozgatásával és vázlattal érdemes kipróbálni, majd azt a módszert megtartani, amely növeli a pontosságot és a megismételhetőséget.